Csizmár István  vagyok, 1964-ben születtem. 1987-óta élek  Kiskőrösön feleségemmel és két fiammal. Tisztességes polgári szakmámat tekintve- melyet húsz éve gyakorolok különböző hivatalokban -igazgatás szervező és jogász vagyok. Mintegy tíz esztendeje foglalkozom festéssel. Természetesen ifjú koromban is szívesen rajzoltam, festettem, azonban életutam a középiskola befejezése után valahogyan elkerülte a képzőművészetet. A régi, diákkori szenvedély  újra éledését  annak köszönhettem, hogy egy kisebb balesetből adódó kényszerű otthonlét alatt  a gyerekeim karácsonyra kapott pasztell-kréta készletét titokban kicsit megdézsmáltam, egy darab papíron kipróbáltam és ezt az egészet valami hallatlanul izgalmasnak és élvezetesnek találtam. A rajzolás, festés folyamata azóta sem veszített semmit  a varázsából, mindennapi életem részévé vált és talán a világ legjobb szórakozását jelenti számomra. Amatőr festő vagyok, mesterem nincs, a képzőművészeti oktatás intézményesített formáiban nem vettem részt, napi munkám mellett autodidakta módon tanultam és tanulom folyamatosan a rajzolást, festést.

Sokat tanultam azonban azoktól a művészektől - Balogh Gyulától, Harsányi Zsuzsannától, Ifj. Szappanos Istvántól, Walter Gábortól - akikkel a keceli alkotótáborokban volt szerencsém találkozni és akik szívesen osztották meg tudásukat az érdeklődő amatőrrel.

Sokat köszönhetek továbbá a Kép a falon (www. kepafalon.hu) internetes portál remek alkotóinak, különösen Portik Sándornak, Kalló Lászlónak, Tarcsay Bélának, Ozsváth Györgynek, Horváth Péternek, Szeifert Imrének, akiket barátaimnak tekinthetek.

Kedvenc eszközöm a pasztellkréta, de néha kirándulok kicsit az  akvarell (vízfesték) területére is. Természetesen szívesen veszem kezembe az ecsetet akkor is, ha akril- vagy éppen olajfesték kerül a palettámra. A pasztellt ropogósan friss színeiért, az akvarellt az áttetszőségéért, visszafogottságáért kedvelem. A pasztell a lendülettel, a  "maszatolás" már-már gyermekien önfeledt szabadságával ajándékoz meg, az akvarell pedig türelemre, átgondoltságra és önfegyelemre nevel. A gyorsan száradó akrilfesték az akvarellhez hasonlóan  átgondolt, de gyors mozdulatokkal megfestett képeket eredményez, ugyanakkor  határozottabb, erőteljesebb megoldásokat is lehetővé  tesz.  Az olajfesték pedig az aprólékosabban kidolgozott,  a finom színátmenetekben gazdagabb, alaposabban kiérlelt festmények eszköze a számomra.

Legkedvesebb témám a természeti- és az ember alkotta táj, ezen belül is a táj egy-egy kisebb, meghitt részlete. Az elhagyott, gazdátlan tanya, az őszi színekben  pompázó domboldal, néhány érdekes formájú fa, a sejtelmes kanyarulat a dűlőúton vagy  a napfény  játékos foltjai egy eldugott tisztáson mind óriási élményt jelentenek és arra ösztönöznek, hogy ezt az élményt másokkal is megosszam. Szívesen ábrázolom a  természeti jelenségeket, a napszakok- vagy  az évszakok változását, az általuk közvetített hangulatot is. Legkedvesebb évszakom az ősz, ez  a honlapon látható képeim témaválasztásánál is megmutatkozik. 

Képeimen igyekszem  a bennünket  körülvevő világ szépségeit, a természet színeit, a mindennapi csodák hangulatát megfogni és a festészet eszközeivel  közvetíteni a képeket szemlélőknek.